Békéscsaba, Villány, Pécs, Kecskemét, google, 2014. Ha nem olvassák el ezt a cikket, soha nem tudják meg, mi lehet az összefüggés a magyar városok, az internet legnépszerűbb keresőprogramja és a 2014-es év között. Mindenesetre egy család élete fenekestől felfordult abban az esztendőben, pedig csak elutaztak Békéscsabáról Villányba egy pünkösdi hétvégére kikapcsolódni akkor, amikor a szomszédos Palkonyán nyitott pince és nyitott műhely napokat is rendeztek.

Ha már Villány, akkor természetesen Pécs is, Pécsett pedig nem csak úgy elsétálgattak az ország legmediterránabb városában, hanem kifejezetten a Zsolnay negyed megismerése volt látogatásuk célja. De hát mit is csináljon egy fiatal házaspár Pécsett, ha a hölgytagja keramikus, aki természetesen szakmai tanulmányúttá varázsolta a családi kirándulást. Ami persze jó volt a férjnek is, mert tényleg autentikus idegenvezetést kapott, ráadásul a feleségétől. Az egyébként nagyon kellemes hétvége nem csak, mint szép emlék vonult be a család életébe, hanem meg is határozta a háromgyermekes (Ádám 11, Lívia 7, Julianna 5 éves) család további életét.

– Akkoriban az OBI áruházban dolgoztam, mint dekoratőr, aktivitás és kommunikációs munkatárs – emlékezett vissza életének egyik legfontosabb időszakára békéscsabai Eötvös utcai műhelyében Plesovszki Klára keramikus. – A Zsolnay negyedben, és Palkonyán szerzett élmények hatása alól egyszerűen nem tudtam kikerülni, egyszerűen belém égett a vágy, hogy a hivatásomnak is élhessek.

– Mert egyébként mi a hivatása?

– Kerámiafestő vagyok és imádom a szakmámat, az életem azonban úgy alakult, hogy időről időre el kellett hagyjam.

– Miért?

– Mert Békéscsabán nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni. Saját műhelyre pedig nem volt pénzem. És persze eszközeim sem voltak. Harmonikus, szép életem volt, de úgy éreztem, hogy a műhelyben tudok önmagam lenni.

– Korábban nem hiányzott?

– Dehogynem, de az élet mindig felülírta az álmaimat, úgy, hogy volt idő, amikor nem is álmodtam csak éltem.

Plesovszki klára, plesovszki klára

 

(Klára kanyargós úton jutott el a hódmezővásárhelyi majolikagyár festőüzemétől a békéscsabai Eötvös utcai műhelyig. A szakmát 602. Számú Ipari Szakmunkásképző Iskolában szerezte, kerámiafestő szakon. Utána Békéscsabán érettségizett a KÖZGÉ-ben, mialatt Takács Győző keramikusműhelyében dolgozott. Érettségi után visszament dolgozni a Majolikagyár festőműhelyébe. Éppen elő akarták léptetni, amikor egy svéd keramikusvállalkozás Hódmezővásárhelyen keresett munkatársakat, és őt ajánlották a tulajdonosnak. Teljesen természetes volt, hogy a 19 éves, tehetséges, független lány a svéd munkalehetőséget választotta. Az ígért fizetés a jövedelmének több mint a kétszerese volt és egy hónapos svédországi tanulmányút is járt a munkához. Egy új keramikuskultúra megismerésének lehetőségéről már nem is beszélve. De közbeszólt egy szerelem, és Békéscsabára költözött a párjához alig egy év elteltével.)

Plesovszki klára, plesovszki klára

– Mi történt utána?

– Gyulán, a fürdő mellett lévő volt dollárboltot üzemeltettem vállalkozóként, mint Várkert Galéria. Szerettem volna, ha a helyi népi iparművészek és képzőművészek tárgyait árusítjuk, nem csak az idelátogatóknak. Fontos volt, hogy igazán megismerjék az emberek a helyi kultúrát és minőségi tárgyakat tudjanak vásárolni az otthonaikba.

– Ez egyáltalán nem tűnik rossz lehetőségnek…

– Nem is volt az. Először is az üzlet vezetéséhez el kellett végeznem agy üzletvezetői iskolát, az akkori szabályozás előírta, hogy csak boltvezetői végzettséggel lehet saját üzletet vinni. Tanulni, többet tudni mindig is szerettem. Most ezt kellett megtanuljam. Két dolog nehezítette a munkámat. Sajnos az emberek még mindig dollárboltként tekintettek a helyiségre, pedig már évek óta nem volt az, időközben többször váltott profilt. A másik dolog, amely végül meghatározóvá vált, a szerb háború. Egyszerűen elriasztotta a német vendégeket, abban az időszakban Gyulán megszűnt a német turizmus.

– Be kellett zárni?

– Igen, mert nem lehetett fenntartani.

– Mit hozott az élet?

– Meghozta a kanadai kalandok első és második felvonását, végül mégis hazajöttem…

Plesovszki klára, plesovszki klára

 

(A múlt század utolsó tavaszát 1999-ben az Ontario tó partján élte meg. Egy asztalos mellett dolgozott bútorfestőként. De vízuma minden határidőt túlhaladott, ezért haza kellett jönni Magyarországra. Néhány hónap itthonlét után sajnos elvált, majd úgy döntött, hogy vissza kell mennie Kanadába, önmagára találni. Egy rokonánál kapott átmeneti szállást Torontóban. A könyvelő rokon egyik ügyfele egy építész volt, nála sikerült elhelyezkednie a cég kerámiaműhelyében. A házuk egy nem használt részét újította fel saját magának. A takarítás, a ház körüli munkák elvégzése volt a lakhatás ára. Ám nem sokáig tartott ez a munka, miután elváltak útjaik, ott állt teljesen kiszolgáltatva, konkrét tervek nélkül Toronto kellős közepén. A kilátástalanság, a reménytelenség megacélozta akaratát, nyakába vette a várost, állást keresett és talált is, egy olasz kávézóban, ahol csak olaszul és angolul beszéltek a vendégek. Egyikben sem volt járatos, de a szükség nagyúr volt. Mindkét nyelvet elsajátította annyira, hogy szakácsként és baristaként dolgozni tudjon…)

– Miért?

Hazajöttem, hiszen mégiscsak idetartozom, de már Ferihegyen megbántam a döntésemet… Aztán jó dolgok történtek velem a hazaérkezésem után. Sikerült elhelyezkednem az evangélikus gimnáziumban, mint művészeti asszisztens és diákügyintéző. Ez jó munka volt, jó közösségbe kerültem, sajnos hamar vége lett.

Plesovszki klára, plesovszki klára

 

– Mert?

– Megszűnt a státusz. Újra az ismerős álláskereséses időszak következett. OBI áruházban lettem lakáskultúra szakeladó. Nem éreztem jól magam, elmentem hát a Vodafone állásinterjújára, csak azért, mert szerettem volna megismerni, hogyan néz ki egy multi cégnél az állásinterjú. Igazából nem hittem benne, hogy felvesznek, az első körbe való bejutás volt a célom. Ez sikerült, így lettem ügyfélszolgálatos.

– Hogyan érezte magát a leggyorsabban fejlődő iparág munkatársaként?

– Más világ, mint a kézművesség. Nem sok időt töltöttem el a multi-világban, mert a magánéletem jó fordulata kiragadott onnan. Férjhez mentem és 2005-ben megszületett első gyermekünk.

– Ez gyors menet lehetett…

– Az is volt. Ráéreztünk egymásra, megismerkedésünk után összeköltöztünk, fél évvel később összeházasodtunk és már meg is született Ádám fiunk. Az otthonlét, a babázás nem töltötte ki teljesen az időmet, ezért újra tanulni kezdtem. Egyszerre végeztem el egy lakberendezési iskolát és Szegeden a Juhász Gyula Főiskolán a művelődésszervező, rendezvényszervező szakot. Az életem mégis úgy alakult, hogy a GYED után, 2007-ben visszakerültem az OBI-hoz, mint dekoratőr. Onnan váltam ki, amikor főállású keramikusvállalkozó lettem, miután egy évig párhuzamosan dolgoztam az OBI-ban és a vállalkozásomban is.

Plesovszki klára, plesovszki klára

 

– Mikor lett főállású keramikusvállalkozó?

– Az idén, amikor minden feltétel megteremtődött. Ugyanis amikor 2014-ben hazajöttünk Villányból, és a férjem látta rajtam, hogy nagyon a látottak hatása alatt állok, megkérdezte hát, mi kell ahhoz, hogy keramikusként dolgozhassak. Legelőször is egy kemence, mondtam neki. A lényeg, hogy amikor elkezdtem kemencét keresni az interneten, azonnal találtam egyet.

– Mint a mesében?

– Igen, mint a mesében. Kecskeméten hirdette meg egy idős hölgy. Elmentünk hozzá, ott derült ki, hogy hirdetését csak egy nappal korábban tette fel az internetre. Nagyon gyorsan megegyeztünk, nem csak a kemencét, hanem a műhely összes eszközét, alapanyagát megvásároltuk, egy éves részletre.

– Mi lett a sorsa a kemencének?

– Hazahoztuk és betettük a garázsba. Szép, nagy házunk volt a KISZ tábor mögötti kertvárosban, de műhelynek nem jutott hely benne. Kellett most már egy ház, ahol a műhelyt is ki tudjuk alakítani. Hamar megtaláltuk ezt a házat, de csak akkor tudtuk megvenni, miután eladtuk a mi házunkat, akkor is csak hitelfelvétellel. Szerencsénk volt, mert lett vevőnk, az eladóval pedig sikerült olyan alkut kötnünk, ami nekünk is megfelelt. Ez a ház minden ízében olyan, amilyennél jobbat elképzelni sem tudnék.

Plesovszki klára, plesovszki klára

 

– Mert?

– Mert mindent meg tudtunk benne csinálni, amire szükségünk volt. A műhelyt is! Tényleg minden feltétel adva van ahhoz, hogy kiélhessem szenvedélyemet. Persze előtte még meg kellett vívnom a harcomat a hivatallal is.

– Milyen hivatallal?

– Nem tudtam kiváltani az egyéni vállalkozói igazolványomat, mert kerámiafestő végzettségre nem adták ki a vállalkozói igazolványt. Fazekas végzettségem pedig nem volt, azt kérték volna hozzá (hamarosan az is meg lesz – a szerző). Iparkamarai állásfoglalást kértem arról, hogy meglévő végzettségem alkalmas arra, hogy keramikusként dolgozhassak.  De ez még nem volt elég, a kormányhivatalnál írásban kérelmeznem kellett, hogy tegyenek kivételt a szabály alól, mert én nem fazekasműhelyt, hanem kerámiaműhelyt szeretnék indítani. Csak pozitív levelük után válthattam ki vállalkozói igazolványomat.

– Na és mire vállalkozik?

– Kerámia használati tárgyak készítésére. Készítek bögréket, párologtatókat, karácsonyfadíszeket, gömböt, csengettyűt, tányérokat, étkészleteket, angyalkákat, tároló edényeket, házi áldást, szappantartót, adventi koszorút és házszámokat is.

Plesovszki klára, plesovszki klára

 

– Hol lehet találkozni az Ön termékeivel?

– A békéscsabai Tourinform Irodában és a Gyulai Almássy kastély múzeum boltjában, és itt a műhelyben is, mivel ez egy nyitott műhely és galéria, a Szent István tértől mindössze hatpercnyi sétára vagyunk. A műhely telefonos egyeztetés után látogatható, lehet vásárolni és megrendelni egyedi, kézi festéssel készül kerámiákat. A karácsony közeledtével pedig úgy döntöttünk, hogy advent vasárnapokon, tehát négyszer, „Adventi udvar” elnevezésű rendezvényt tartunk, itt a házunk udvarán. Nem csak az én termékeimet, hanem más kézművesek termékeit is meg lehet majd itt vásárolni. Lesznek életmóddal kapcsolatos előadások. Vendégeim az illóolajok jótékony hatásáról vagy éppen a kézműves szappanokról tartanak bemutatókat és beszélnek az általuk készített illetve forgalmazott termékek erejéről, hasznosságáról. Azt szeretnénk, hogy barátságos, meghitt, rohanás nélküli, igazi adventi készülődős, kellemes hangulatban töltsük együtt az időt mind a négy vasárnapon.

 

Plesovszki Klára a kemence megvásárlásakor, a kecskeméti keramikus nénitől angyalkákat is kapott ajándékba, azzal az útravalóval, hogy ajándékozza el őket. Úgy döntött, hogy azon a foglalkozáson fogja elajándékozni az angyalkákat, melyet tavaly advent első vasárnapján Soczó Krisztina fitoterapeutával együtt tartottak. Különös jelként értékelte, hogy pontosan annyi angyalkája volt, ahányan részt vettek azon a foglalkozáson. Az pedig még nem jutott eszébe, hogy Orosházán az Eötvös József Általános Iskolában ismerkedett meg a fazekassággal, és harminc évvel később Békéscsabán az Eötvös József utcában nyitotta meg keramikusműhelyét. A sors tehát megadta egyetértő jeleit, a sors tudomásul vette, hogy 2016-ban Plesovszki Klára keramikus élete elkezdődött. Hiába, így van az, ha valakinek kalandos útján advent kerámia angyali vigyázták lépteit…

Plesovszki klára, plesovszki klára

(Ferencz Rezső)

Pin It on Pinterest

Share This